Az önismeret szépít, gazdaggá és szabaddá tesz!
„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak…
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” Salamon könyve
Gyakorló boldogságterapeutaként valamelyik reggel „boldogtalanul” ébredtem fel.
( Eldöntendő kérdés azonban, hogy a boldogság hiányát definiáljuk –e boldogtalanságnak vagy a „Semmit” ? )
Akár, hogy is- fájt a reggel…..hiába néztem ki az ablakon néhány reményt keltő bárányfelhőért odakinn azonban minden szürke és ködös volt. Ez se jött beL Eltöltöttem ebben az állapotban kb. fájdalmas fél órát, hasztalanul próbáltam levetni a mélabúmat….amikor is úgy döntöttem: HAGYOM!
Hagyom, hogy fájjon, hogy úúútáljam, hagyom, hogy szenvedjek, hogy elvágyódjak!
Tudjátok mi történt?
Felszabadultam- megkönnyebbültem a tudattól- hogy megtehetem, hogy megengedhetem magamnak! ÉS bármilyen viccesen is hangzik, de ettől jókedvem lett! – és már bizakodva gondoltam az elmúlt mélabúmra, mint viszonyítási pontra ami azért kell, hogy a boldogság is mérhető legyen!