HAMIS NOSZTALGIA

Tegnap éjjel egy tündéri filmet láttam  
Kicsit utána néztem 2011-es Woody Allen film. Lehet, hogy láttátok,- ha még nem mindenképp ajánlom! A történet : Gil és Inez jegyesek, akik Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, és felrúgva az eddigi Hollywoodban végzett forgatókönyv irásait komoly íróvá válni. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa valódi "Aranykornak" tartott 1920-as évekbe.Találkozik Dalival, Picassóval, Hemingway-vel akik beavatják őt a korabeli Párizs hangulatába, gondolataiba. ÉS természetesen találkozik "A" szerelemmel is aki- láss' csodát ugyanolyan elvágyódással isteni a századforduló előtti időket mint főhősünk a 20-as éveket.
Több dolgot is üzent nekem ez a késő éjszakai szórakozás:
- Minden elvágyódással töltött perc teljesen felesleges - hiszen a sokat idézett : ITT & MOST a mi aktuális időnk- és minden kornak megvan- megvolt az itt & most-ja.
- Mégis az időutazásból való tapasztalatok segíthetnek a jelen életünk átvilágításában! Néha ha lehetőségünk van rá hasznos dolog egy másik "lencsét" használni az aktuális életünk átvizsgálásához.
HA TÖBBET AKARSZ TUDNI-LÁTNI TÁGÍTSD KI A HORIZONTOD!

Kerekedj felül saját magadon és nyiss a nagyobb dimenzióra:)